Eliza in Wonderland - 5. ♥

10:12

Sziasztok, Édeskéim! :) Meghoztam a következő fejezetet, remélem, tetszeni fog. :) Köszönöm szépen a kommentárokat Baby Angelnek és linsthernek. Nagyon jólesett... Most is Lexi javította, köszönöm neki ez úton is! :)
Pusszantalak titeket:

Sabrena

xXx

5. Lakótárs

Noel – mint utólag kiderült, így hívják –, nem tágított a fixaideálja mellől, miszerint ez az ő lakása. Mikor megkérdeztem, hogy mit gondol, én csak úgy lepottyantam a kék égből, és beköltöztem ide hozzá, csak nevetett. Egyrészről végtelenül idegesítő volt, másrészről a mosolya... igen nagy hatással volt rám. Kellően pimasz volt ahhoz, hogy mindig valami szellemes visszavágásra késztessen, és kellően megbabonázott, hogy elfelejtsem a dühömet egy pillanatra. Nem igazság az élettől, hogy pont ő, pont itt! Élet? Hah! Miről is beszélek? Ez az őrült kozmosz körülöttünk, ami ilyen hihetetlen, abszurd helyzeteket produkál.

– Most meg miért nézel így rám? Mintha én lennék az új E.T. Komolyan! Hátborzongató! Látod, Eliza? Emberből vagyok, akárcsak te. Nekem is két kezem, lábam, szemem van...

– Nagyon vicces. Tényleg. Ne mondd már nekem, hogy téged nem aggaszt ez a helyzet! Hogy kerültél ide, hm? Talán, ideje lenne hazatelefonálnod...

Felnevetett. Nevetése betöltötte az egész nappalit, követelte magának a teljes figyelmemet. Beharaptam az alsó ajkamat, reméltem, nem vette észre. Nem idegesítene, ha nem nézne ki ennyire nagyon jól... Ismétlem: az élet szívás.

– Én is itt lakom. Azt hittem, ennyi idő alatt már sikerült megértetnem veled. De akkor elölről...

– Nem szükséges újból elmondanod, hogy Angliából jöttél ide tanulni, meg hogy egyetemista vagy és a többi... Szükségtelen, elsőre is felfogtam. Csak azt nem értem, hogy élhetsz pont itt. Köztudott, hogy ilyesmi nem létezik! Nincsenek se vámpírok, se szellemek, se tündérek... Akkor ez miért van így? Hogy élhetsz te abban a New Yorkban, abban az utcában és abban a házban, ahol én?

– Halványlila gőzöm nincs róla – megvonta a vállát. – De abban biztos vagyok, hogy te túl sokat görcsölsz rajta. Miért nem fogadod csak úgy el, és lépsz túl rajta? Mindig is biztos voltam benne, hogy létezik egy világ a miénken kívül. Most pedig itt van az élő példa rá, Te.

– Másik világ? Miről hadoválsz? Csak egyetlen világ van, mégpedig az, amiben élek.

– Aha... – bólintott. – Akkor mégis mivel magyarázol engem?

– Nem tudom – sóhajtottam. – Egyszer csak idepottyantál valahonnan. Otthon biztos várnak már, szóval... Akármennyire is sajnálom, de könnyes búcsút kell vennünk egymástól.

– Csak szeretnél ilyen könnyen megszabadulni tőlem! – kuncogott. – De nem fog menni. Itt az életem, nem megyek el innen.

– Pedig muszáj lesz – sziszegtem dühösen. Miért kezeli ilyen lazán az egészet? Wah, mindjárt felrobbanok tőle! Csak ül, és apatikus nyugalommal figyeli, hogy mit teszek, néha közbeszól, vagy nevetgél. – Itt nem maradhatsz.

– Ez ugyanúgy az én lakásom is. Bármennyire is hihetetlenül hangzik!

– Ne hajtogasd már ezt, kérlek. Megőrülök tőle.

– Rendben. Akkor találjunk ki valami módszert, ami mindkettőnknek jó lesz.

– Olyan nem létezik – szúrtam közbe szarkasztikusan.

– Szerintem itt már nincs olyan, hogy nem létezik. Kezdem azt hinni, hogy a sok film, könyv, képregény mind igazat állít, mikor szuperhősökről, természetfeletti lényekről mesél.

– Neked nagyon kreatív a fantáziád, tudsz róla?

– Azt tudom, hogy te viszont meglehetősen földhözragadt vagy! Itt a hétvége, miért nem tudod ezt egy kicsit kiélvezni? Főleg most, hogy gazdagabb lettél egy lakótárssal – vigyorgott büszkén.

– Mégis, mit csináljak egy olyan "lakótárssal" – rajzoltam macskakörmöket –, aki az őskorból jött?

Megint felnevetett, megint úgy. Meglehetősen megugrott a pulzusom. Ki érti ezt?

– Azért ne túlozz! Most komolyan... Azt hiszed, hogy ahonnan én jövök, ott nem létezik mondjuk az Oprah show, a Metallica vagy az American Idol?

– Na jó – vettem egy mély lélegzetet. – Most szükségem van egy kávéra.

– Helyes! – bólogatott, miközben ő is felállt, és a ruháját kezdte igazgatni magán. – Ismerek egy nagyon jó kávézót a közelben.

– Hogy micsoda? Ácsi–ácsi! Ezt te sem gondoltad komolyan, ugye? Még csak nem is ismerlek! Az meg a másik fele, hogy lehet, nem is létezik az a te nagyon jó kávézód. Az én New Yorkomban vagyunk, hahó!

– Na, és ebben mégis, miért vagy olyan biztos? Nem tudhatod, hogy te érkeztél-e meg hozzám, vagy én hozzád. Lehet, hogy a te New Yorkod a múlté, és örökre ebben kell élned.

– Most csak szórakozol, ugye? – néztem rá összeszűkült szemekkel. – Mert ez egyáltalán nem vicces.

– Naná, hogy csak szórakozom! A lényeg az, hogy száz százalékig biztos vagyok abban, hogy a kávézó létezik. És most, hogy feldobtad az ötletet, meg is látogatom. Velem tartasz? – kérdezte, miközben a sálát igazgatta magán.

Mégis, mit felelhetnék erre? Maradhatnék itthon, és addig kilakoltathatnám, de az semmilyen szempontból nem fair. Oké, nagylevegő, Eliza, gondolkozz. Nem is olyan rossz ez a helyzet. Legalább nem vagy egyedül esténként. Ez is valami.

– Veled, lakótárs – morogtam, majd én is felöltöztem.

A két idegen, Noel és Eliza együtt vágott neki valamelyikük New Yorkjának... Vagyis, azt hiszem, hogy ez most már mindkettőnk New Yorkja lett.

Címkék: Eliza in wonderland

3 comments