Eliza in Wonderland - 13. ♥

20:18

Báránykáim! Szánom-bánom a késést, nem is keresek indokokat, egyszerűen csak bevallom: lusta voltam. :$ Bocsánat mindenkitől!

Bétázta: Lexi ♥ Neki megint hálás vagyok a munkájáért!

Plusz infó: köszönöm szépen a történet ajánlását BabyAngelnek, aki az alábbi oldalon írt a történetemről: http://tortenet-ajanloblog.blogspot.com/

Várom a véleményeket! :)
Pusszantalak titeket:

Sabrena

xXx

13. Reggeli

Mikor reggel felkeltem, pislogtam néhányat és a konyhába indultam egy erős kávéért. Nem tudom miért, de automatikusan nem is gondoltam a tegnap estére. Pedig mennyire jó volt, Istenem! Sosem fogom elfelejteni az érzést, amikor Noel ajka érte az enyémet, s ahogyan testünk összesimult... Nyeltem egy nagyot.

Kinyitottam az ajtót, de attól a látványtól, ami a szemem elé tárult, elszédültem. Újabb hatalmas pislogások következtek, majd szemdörzsölés, hogy nem álmodom-e. És nem álmodtam. Tényleg az történt, amit gondoltam.

– Jó reggelt! – köszöntött mosolyogva, miközben egy palacsintát csúsztatott a tányérra. – Korán keltél. Rosszul aludtál?

Az órára pillantottam: még nyolc óra sem volt.

– Nem én keltem korán. Te mióta vagy ébren?

– Óh, csak egy órája. Azóta voltam vásárolni, most pedig...

– Sütsz – jelentettem ki hitetlenkedve. Leültem az asztalhoz, és megbabonázva bámultam. Egy szürke póló volt rajta, meg egy kopott farmer. Kezdtem azt hinni, hogyha tütüt viselne, akkor is mesésen festene.

– Nem – nevetett. – Reggelit készítek neked.

– És ezt mégis mivel érdemeltem ki? – Megállt a mozdulatában, és csak bámult rám. – Vagy mit műveltél, hogy ilyen királynői ellátásban részesülök?

– Hát ez hihetetlen – rázta meg a fejét. – Csak gondoltam, kedveskedem neked egy kicsit, és te máris arra gondolsz, hogy rosszat tettem!

– Sosem lehet tudni – vontam meg a vállamat. – Egyébként mióta tudsz sütni?

– Mióta New Yorkban élek. Muszáj volt megállnom a saját lábamon, mikor elköltöztem anyáéktól. És ne tudd meg, mennyire rossz volt hónapokig csak szendvicsen meg kínain élni! Aztán nézelődtem a neten, és úgy döntöttem, megtanulok néhány dolgot. Na, meg persze jól jött a női nem elkápráztatásában is.

– Micsoda gavallér! Megtanulsz azért főzni, hogy a nőknek jobb legyen.

– Ugye-ugye? Sok mindent nem tudsz még rólam.

– Ettől félek én is!

Nyújtózkodtam egy nagyot, majd felálltam, és a szekrényhez sétáltam, hogy kivegyek belőle egy bögrét, de valaki már megelőzött a tervem megvalósításában... A pulton fogadott a kedvenc bögrém, benne frissen készült, gőzölgő kávéval. Noelre sandítottam.

– Kezdek félni tőled... – dörmögtem, mire csak egy újabb hangos nevetés volt a válasz.

– Azt ne tedd, ugyanis semmi természetfeletti nincs a helyzetben. Pusztán megfigyeltelek.

– Hogy? De az nem is lehetséges! Hiszen azt láttam volna!

– Eliza... Én akkor is néztelek, amikor te engem nem.

– Jaj... – fordultam el hirtelen. – Ezt lehet, hogy nem kellett volna mondanod.

– Mégis miért nem? – kérdezte közelről aggodalmasan. Sokkal közelebbről, mint azt gondoltam volna. – Eliza, miért nem?

– Mert ez számomra hihetetlen és új. És mellesleg nem hiszem, hogy olyan nagy látványosság lennék.

– Bolond! – nevetett fel.

Ismét felé fordultam, ő meg kisimított egy tincset az arcomból, és a fülem mögé tűrte. Mélyen a szemembe nézett, azzal az átható pillantással, amellyel bűvölni is képes volt.

– Hjaj. Fogalmam sincs, miért vélekedsz így magadról. Kedves vagy, gyönyörű, megértő, és a világ legjobb dolgai közé tartozik beszélgetni veled. Figyelsz az emberre, még akkor is, ha azt mutatod, hogy nem. Szeretek veled lenni, és az elkövetkezendő időkben szeretnék is még. Ez akkora nagy kérés?

– Nem, egyáltalán nem nagy. Csak... Tényleg azt mondtad, hogy a világ legjobb dolgai közé tartozik, hogy... Hát, izé... – motyogtam.

– Van fogalmad róla, mennyire édes vagy ilyenkor? – ölelt magához. – És igen, tényleg azt mondtam, hogy benne van.

– Te csak... Túlzol. Nem érdemlem ezt meg.

– Na jó! – tartott el finoman magától. – Ezt most fejezzük be, oké? Én sokkal inkább tisztában vagyok az értékeiddel, mint te magad. Ezért hát arra kérlek, hogy fejezd be az önostorozást, és ülj le velem reggelizni. Mert hidd el nekem, isteni palacsintát sütöttem.

Hát, kedves Noel – gondoltam magamban. – Mi az a dolog, amit te csinálsz, te vagy, te érzel és nem isteni?

Címkék: Eliza in wonderland

4 comments