Most nem a fejezettel jövök - igen, még mindig nem, bocsánat - hanem egy fontos, közérdekű információval. A történetnek eddig 13 publikált fejezete van, és összesen 15 lesz. Igen, tehát már csak kettő van hátra. Ez a nyár nem úgy alakult, ahogy én elterveztem, sokkal kevesebb időm van mindenre. :( Bármennyire is szeretem Elizát és Noelt, egyszer eljön az a pont, ahol el kell engednem a kezüket. És ez nemsokára be is fog következni.
De! Már régóta megfogalmazódott a fejemben egy másik ötlet - még ez a történet előtt -, amit akkoriban el is kezdtem képernyőre vetni. Néhány fejezetet már megírtam, és szeretnék még jó párat, szóval mikor vége lesz Elizának, és majd elégnek érzem az eltelt időt, publikálom azt is. Egyelőre nem szeretnék túl sok mindent mondani róla, maradjon még az én titkom! :)
Igyekszem hozni a következő fejezetet, csak hát mint mondtam, semmi sem úgy alakul, ahogy én szeretném. Remélem, senki sem pártol el emiatt tőlem, nagyon köszönöm, hogy vagytok nekem! Néha a blogom jelent számomra mindent, még akkor is, ha ez nem látszik.
WONDERLAND Ki mondta azt az emeletes marhaságot, hogy tündérmesék nem léteznek? Őszintén szólva, fogalmam nincs, ki volt, de hatalmasat tévedett! Eliza Carter története a példa rá. Mert hercegek, heted-hét országra szóló bálok, gonosz mostohák és örökké tartó varázslatos szerelem igenis léteznek! Nemcsak az agyalágyult írók agyszüleményei, hanem maga a valóság. Ott lapul körülöttünk mindenben: egy papír kávés pohárban, egy újságcikkben, a tévében, egy dalban... Csak meg kell találnunk a saját hercegünket. Aki mindig ott van, ott volt. A kérdés az, mikor vesszük őt észre?
New York rengeteg dologról híres, de a királyfikról fehér lovon nem éppen... Ám ez a történet megmutatja, hogy akár erről is ismerhetnénk a nagy almát! Mert hercegek igenis léteznek!